Emlékezős (feldobott képek a Facebookon)

Nyolc éve még Pesten voltam. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz. Szorgalmasan hajtottam az élményeket, eseményeket, amelyeket valamilyen külső kondicionálás során úgy gondoltam, hajtanom kell: avantgárd színházi előadásokat, kultusz kiállításokat, alternatív koncerteket, költői sportolási lehetőségeket (például lindy hop órákat a körúton, futást a Margit szigeten, biciklizést a Duna parton, vagy úszást a Széchenyi fürdő hideg vizes medencéjében, lazán, ugye) főzéssel egybekötött könyvbemutatókat, kocsmákban rendezett eszmefuttatásokat.

Aztán kaptam egy új munkalehetőséget, valahol máshol. Mit is vittem ezekből magammal? Nem tudom. Talán néhány nagyrabecsült barátságot, olyanokkal, akiket esztán a facebookon láthatok.

Négy éve a munkahelyemen voltam, a kollégáimmal kávéztam. Fogalmam sem volt, mi lesz. Szorgalmasan hajtottam az ambícióimat. Egy jobb munkahely kéne, aztán a másik. Mit is vittem ezekből magammal? Talán anyagi biztonságérzetet.

Most itt vagyok. Van két csilingelő gyerekem. Fogalmam sincs, mi lesz. Végül mégis anya lettem. Szorgalmasan hajtom a nyugodt, magányos perceket, és igyekszem a belső útjaimat észrevételezni.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

Create your website with WordPress.com
Get started
%d bloggers like this: